Irány Varsó!

A szombati napon Teriék elhívtak Pragaba, Varsó egyik városnegyede, ami a 2. vh alatt a legkevésbé sérült. A templomok és a műemlékek igen szépek, de ez a városnegyed nem tartozik a legbiztonságosabbak közé. Az útikönyv például írta, h érdemes megkeresni a piacot is, mert ez elég híres. „Szerencsénkre” már nem volt nagy forgatag, mert kb a beregszászi piachoz tudom hasonlítani. És azt hiszem nem kell többet mondanom róla. Viszont találtunk egy nagyon menyasszonyi ruha üzletet, ábrándoztunk a kirakat előtt kb 10 percet, gyönyörű ruhák voltak. Szóval már megvan, hol fogom megvenni a ruhámat, a helyszín még nem dőlt el pontosan (Tisza-part vagy az Ontario partja), már csak egy vőlegény hiányzik. J

Az idő nagyon hidegre fordult itt, nemcsak a 9 žC miatt, hanem elég éles szél fújt. Így 16:45 körül visszaindultunk a koliba. 6 körül vacsoráztunk, skypeoltam anyáékkal, Katáékkal. Lauval azon tanakodtunk, hogy mennyünk-e este bulizni, de végül úgy döntöttünk, hogy maradunk, mert nekem még mindig fáj a torkom, neki pedig a gyomra nem tökéletes. Kb 10 körül hívták Laut a spanyol barátai, hogy van-e kedvünk pokerezni. Mondtuk, hogy igen, csak Lau még skypeolni akart a szüleivel. Így éjfél körül kezdtünk el játszani, s hajnal 4kor feküdtünk le. Sajnos nem nyertem, csak tapasztalatot. 

2011.10.16

Pénteken megtartották az első lengyel órát is, s meg kell, hogy mondjam, elég bonyolult nyelv. De a tanárnő nagyon kedves: már az első órán sokat tanultunk, 3 kulcsszó van, amit a lengyelek nagyon szeretnek: proszę, Przepraszam!, Dziękuję! . Állítólag ezekkel mindent el lehet intézni, majd meglátjuk… A lengyel óra után visszajöttünk egy kicsit a koliba, mert Laura és én is fáradtak voltunk. Valamint Paulinaval megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk vele és az anyukájával. Az étterem a campuson nagyon hangulatos: napi menü is van egész jó árban. Ebéd után elköszöntem a lányoktól, mert nekem még kettőtől volt egy órám. Szerencsére csak egy bevezető óra volt, s fél óra után haza is engedtek minket. Miután visszaértem a koliba, Paulina épp visszajött a szobába egy perce, hogy néhány papírt összekészítsen. Kérdezte tőlem, hogy befizettem-e már a kolidíjat, s mondtam, h még nem. Így elmentem vele a postára… Kicsit kalandos lett az út. Ugyanis kaptunk egy levelet a koliban, amin a kolidíj volt feltüntetve, s Paulina azt mondta, hogy e mellé még kell a kolikártyánk is, hogy befizethessük a megfelelő bankszámlára a postán. Mielőtt elindultunk én gyorsan belekukantottam a táskámba, hogy benne van-e a kártya, s én úgy emlékszem, hogy láttam. Na de a postán hiába kerestem, sehol sem találtam… Kétségbe estem, mondtam, Paulinanak, hogy visszamegyek, hátha útközben kiesett a táskámból. De a koliban feltúrva az egész szobát sehol sem találtuk Laurával. Kicsit megijedtem, de Laura megnyugtatott, hogy szerinte a kártya nélkül is be lehet fizetni. Így is volt, s nagyon kedves volt Lau, mert elkísért, s nyugtatott, hogy hátha valaki megtalálja majd. Miután befizettük a kolidíjat, Lau megkért, hogy kísérjem el a Dechatlonba, mert meleg ruhákat akar venni: állatorvosnak tanul, s minden szerdán egy farmra kell mennie, ahol persze nagyon könnyen meg lehet fázni. Sikerrel is jártunk: ő vett 4 felsőt, én pedig egy kesztyűt. Végül még beugrottunk a Carrefour-ba, mert mindketten kifogytunk a kajából. Megbeszéltük, h a kasszánál találkozunk, s a sorban állva, Laura meglátta a kosaramban, hogy sonkát akarok venni. Gondolt egyet, s kivette belőle, mert ő hozott Spanyolországból nagyon finom sonkát, amit én már megkóstoltam, s emlékezett, hogy nekem mennyire ízlett. Nagyon kedves lány… Ilyen jó szobatársaim még sosem voltak.  Hazaérve nagyon kellemes meglepetés várt: valaki megtalálta a kolikártyámat, s visszahozta a portára. Estére mindketten kimerültünk, vacsoráztunk, skypeoltunk, majd megnéztünk egy filmet.  

Első nap az iskolában: reggel 8:30kor kezdődött az első órám, és egészen 4ig suliban voltam. A 4 tárgyból 3 nagyon tetszett, a tanárok nagyon kedvesek, segítőkészek, mondták, hogy bármilyen problémánk van (nem tudunk órára menni, hamarabb szeretnénk vizsgázni, stb.) csak szóljunk, és ők, amiben tudnak, segítenek. És érdekesek is az órák, a legjobban a supply chain management tetszett, a tanár nagyon jó fej, és tetszik a tanítási módszere is. A legtöbb óra sokkal interaktívabb, mint otthon. Bár kisebbek is a csoportok, s emellett törekednek arra, hogy az előadás is interaktív legyen.… Az egyik tárgynál azonban úgy döntöttünk az első óra után, hogy sürgősen találnunk kell egy másikat, mert a bácsika olyan hangsúllyal tartotta az órát, mint aki a percen halálra unja magát. A suli után elég fáradt volta, ráadásul a torkom is megfájdult. Így inkább a koliban maradtunk, skypeoltunk, neteztünk, s időben lefeküdtünk, mert pénteken ismét korán kellett kelnünk.

2011.10.13

A mai napon megérkezett Paulina anyukája látogatóba. Délelőtt időben felkeltünk, kitakarítottuk a szobát, mivel elég nagy kupi volt már.  Paulina dél körül indult ki a reptérre az anyukájáért, Laura pedig az órarendjét akarta összeállítani. Addig én pakolásztam, e-maileket írtam, fordítottam. Paulinaék 3kor értek ide a koliba. Az anyukája nagyon kedves, épp ma ünnepelte a szülinapját. A campus régi épületében Paulina talált egy nagyon jó kis menzát, oda akartunk menni. De mire kipakoltak és odaértünk, addigra bezártak. Paulina és az anyukája azt mondta, jobb, ha a koliban eszünk. Visszaérve én spagettit készítettem, Paulina pedig hazait ehetett, mert az anyukája nagyon készült. J  Mivel ma volt Teresa, Paulina anyukájának szülinapja, hozott csokis tortát, gyertyát és közösen megköszöntöttük, énekeltük a Happy Birthdayt. Majd Paulina szólt, hogy a spanyol fiúk is meg szeretnék köszönteni az anyukáját, s egyszer csak 10 fiú lépett be a szobába spanyolul énekelve HB-t. Nagyon király volt!

2011.10.13

Mivel hétfőn nagyon rosszul aludtam, még hajnal ötkor fent voltam (nem tudom megmagyarázni miért), így csak délben keltem fel, s érdekes, mert a szobatársaim sem tudtak aludni. Miután megreggeliztünk, még pakolásztunk egy kicsit, majd újra elindultunk nyakunkba venni a várost. Laura és Paulina nem viselik túl jól a hideget, mindenképpen meleg ruhákat akartak venni. A kolihoz közel van egy pizzéria, s azt találtuk ki, hogy később ne legyünk éhesek, eszünk valamit. Laura salátát evett, Paulina és én pedig carbonara spagettit. Jó kis hely és nem is olyan drága. Ebéd után ittunk egy kávét, s elindultunk. A célállomás a Blue City volt, ami Lengyelország legnagyobb bevásárló központja. 5 emeletes épületet képzeljetek el, tele üzletekkel, éttermekkel, kondi terem, irodák, s még ki tudja mi van benne. Az idő nagyon jól telt, fél 9re értünk haza. A körút sikeres volt: vettünk egy routert, mivel a koliban elég vacak a net. Az alapvető probléma az volt, hogy 3 emberre jut két bemenet van a falban. A következő gond az volt, hogy a kettőből egy nem működött. Ekkor döntöttünk úgy, hogy jobban járunk, ha veszünk egy routert. Ha meg is szerelik az egyiket, akkor is hármunk közül mindig lesz valaki, aki nem tudja használni a netet. Ez volt a legpraktikusabb megoldás.

2011.10.11.

Hétfőn ügyes-bajos dolgokat intéztem, főztem gyorsan eltelt a délelőtt, Terivel is beszéltem, s ő hívott estére egy magyar irodalmi estre. Az egész onnan indult, hogy vasárnap elmentek magyar nyelvű misére, amin nagyon kevesen, a pappal együtt heten voltak. A mise után Teriék még maradtak egy kicsit, és a pap nagyon kedves volt, mert odament hozzájuk, s kérdezgette őket, honnan jöttek, meddig maradnak stb. S a végén elhívta őket az irodalmi estre. Mivel van Magyar Kulturális Intézet Varsóban, így elég gyakran szerveznek ilyen programokat.  Hétfőn Kontra Ferenc, egy Újvidéken élő magyar ír tartott közönségtalálkozót. A műsor 6kor kezdődött, mi kicsivel 6 előtt már ott voltunk. Mivel még volt időnk, ittunk egy forró teát, és nagyon meglepődtem, hogy a büfében erős Pistát, piros aranyat és túró rudit is lehetett kapni. Nagyon jó érzés volt hazait látni! Az este érdekes volt, mert a 1,5 órából, az idő több mint fele azzal telt, hogy a közönség nehezen akarta megérteni, h ő nemcsak magyar írónak tartja magát, hanem horvátnak is. Volt tolmács is, aki fordított, amit nem igazán értettünk, mert a teremben majdnem mindenki beszélt magyarul. A beszélgetés után magyar borokkal kínáltak minket, s egy kicsit még maradtunk beszélgetni. Nagyon kedvesek voltak, meghívtak minket október végén szimfonikus koncertre (Bartók, Kodály), s feliratkoztunk az intézet levlistájára is. Kiderítettük, hogy van magyar étterem is Varsóban…  Szóval nagyon jó kis este volt!

2011.10.10

Vasárnap már majdnem azt mondthatom, h szokás szerint délután 1kor keltünk fel, mivel a buliból fél 7re értünk haza. Éppen összekaptuk magunkat, Laura kérdezte, van-e kedvem menni a city game-re: mondtam neki miért ne. A játék lényege, h 5-6 fős csoportokat hoztak létre, s a városban különböző nevezetességeknél kellet megkeresni az instruktorokat és valamilyen feladatot teljesíteni.

Érdekes volt, s fárasztó is, mivel sokat kellett gyalogolni, s ez a szombat este után nem esett olyan jól. Összesen 6 állomás volt, a kezünkbe adtak a városközpontról egy térképet, megjelölve a helyeket, de nekünk kellett kitalálni, hogyan találunk el oda. Az első állomás az óváros téren volt, ahova egy pohár sört kellett vinnünk: mi ezt nem tettük, de elfogadtál s megkaptunk a pontot. A következő állomás a sétáló utcán egy híres lengyel vendéglátóhely volt, valahol a kocsma és az étterem között: itt mindenkinek egy-egy feles vodkát kellett innia, ami a szombat este nem igazán esett jól. De a csapatért mindent… A harmadik állomás a Tudomány és a Kultúra Palotája volt, ahova egy sajtburgert kellet először is vinni. Mi ezt is ki akartuk hagyni, de itt már nem volt olyan jó fej a lány, így időt is vesztettünk, amíg találtunk egy McD-t. Ezen az állomáson minél több lengyel város nevét kellett felsorolni. A következő állomás egy cukrászda lett volna, de ezt nem találtuk meg. Innen egy híres lengyel süteményt kellett volna vinni a következő állomáson minket fogadó instruktoroknak, ám ez nekünk újból nem sikerült.  Az ötödik állomás a nagy pálmafa volt, amit még nem sikerült megfejteni, miért számít ekkora nevezetességnek. A feladat az volt, hogy híres lengyel emberek nevét kellett összegyűjteni, minél többet egy perc alatt. Az utolsó állomás Kopernikusz szobra volt, ahol a lehető legrövidebb idő alatt kellett kideríteni mikor és hol született, illetve milyen felfedezés fűződik a nevéhez. Ezt követően indultunk vissza a kiinduló állomásra, az egyetemhez. Nemcsak az számított, hogy minden feladatot teljesítsünk, hanem az is, minél gyorsabban. Mire mi visszaértünk egy csapat már megelőzött minket, s sajnos mi az utolsók lettünk. De érdekes és izgalmas volt. Este még skypeoltam anyáékkal és Katával egy kicsi, majd Lauraval és Paulinaval filmet néztünk. Vasárnap végre kiderült az órarendünk is: szerencsés vagyok, mert előreláthatólag csak hétfőn, csütörtökön és pénteken lesz órám.

Mivel pénteken eléggé lehűlt a levegő, megbeszéltük Laurával, h szombaton elmegyünk téli ruhákat venni, ő kabátot akart, én pedig csizmát. Délelőtt még tettünk-vettünk, ebédeltünk, délután kb 2kor indultunk el. Paulina nagyon kedves volt, mert mind a hárman mosni is akartunk, s neki nem volt kedve a városba bejönni, így együtt vittük át a ruhákat a mosodába, ő pedig itthon maradt, h kivegye a mosógépből. A bevásárló körút sikeres volt: Laura nadrágot és harisnyát vett, én pedig csizmát és felsőket. Majd hazafelé kitaláltuk, h elmegyünk pizzázni: Laura nagyon kedves volt, mert meghívott, ugyanis pénteken vettem egy kábelt az internethez,(azt hittem az én gépemmel van valami), s a felét ki akarta fizetni, de nem engedtem neki. A pizza nagyon finom volt, majd visszaértünk a koliba és sietni kellett, mert újra erasmusos partyba készülődtünk. Az idő eléggé elhúzódott, s úgy döntöttünk, h mi később csatlakozunk a többiekhez. Laura felhívta a szobánkba a spanyol barátait, Paulina a portugál barátait, s együtt iszogattunk. Körülbelül fél 11kor indultunk el a disco-ba, ami elég messze van a kolitól, ráadásul el is tévedtünk egy kicsit. Ami még tetőzte az egészet, h legalább 25 percet álltunk sorba, amikor megérkeztünk. De megérte…. Nagyon jó buli volt, tele erasmusosokkal, szuper zenével!!

2011.10.08

 2011.10.04

Reggel időben keltem, mert 9re időpontot kértem a mosodába: 8 zlotyért nemcsak kimostam a ruhákat, hanem meg is szárítottam. Legalább két órát töltöttem el a mosással, vasalással. Utána ebédet készítettem, hajat mostam… Majd elmentem megérdeklődni anyáéknak, milyen szállási lehetőségek vannak itt a campuson és a nemzetközi irodában is volt néhány dolgom. Délután pedig megbeszéltük Laurával és Paulinával, hogy újra vásárolni megyünk. Viszont Paulina már hamarabb bement  a központba Telmoval, mi pedig Laurával nem kapkodtuk el. A spanyolokra amúgy sem jellemző, hogy aggódnának amiatt, hogy elkésnek. A központban találtuk több üzletet is, ahova megbeszéltük, hogy még visszatérünk. Miután hazaértünk vacsoráztunk, majd Laura barátai pókerezni hívtak minket. A játék eléggé elhúzodott, hajnal 3kor feküdtünk le.

2011. 10.06.

Csütörtökön 10től interkulturális tréningre mentem Paulinaval. Két lengyel lány tartotta, és nagyon érdekes, szórakoztató volt. Miután midnenki bemutatkozott, mindenkinek be kellett raknia egy táskába egy személyes tárgyát. Majd a lányok egy-egy csoportba kivettek 5-5 tárgyat s mindenkinek meg kellett találnia a sajátját. Így random módon alakultak a csoportok. Az első feladat az volt, hogy egy plakátot kellett készíteni a csoport tagjairól: honnan jöttek, hány kilométerre élnek Varsótól, illetve a csoporttagok között 3 hasonlóságot és 3 különbséget kellett találni. Majd mindezt prezentálni kellett. A következő részben a kulturális különbségekről beszélgettünk, s újabb feladat következett. Először is sorba kellett állnunk a szerint, h ki, mikor született a legidősebbtől a legfiatalabbig. Az érdekesség az volt benne, egymással csak kézzel kommunikálhattunk és nem lehetett beszélni. A csoportos feladat nem volt túl bonyolult, csak kulcsszavakat kellett keresni, mit jelent számunkra az a szó, h kultúra. Majd 1 körül elmentünk közösen ebédelni: a menü saláta, kapros leves volt, majd sült hús brokkolival és párolt burgonyával. 2kor pedig tovább folytatódott. A kedvenc feladatom az volt, amikor mindenki húzott egy papírt, amin egy állat neve volt. A csapattársakat pedig úgy kellett megkeresni, h az adott állat hangját adtuk ki, vicces volt, mert én tehén voltam. J A csoportos feladat arról szólt, h angol és lengyel szavakat és kifejezéseket kaptunk, amiket össze kellett párosítani. Vicces volt… Ezt követően le kellett rajzolni a föld térképét, de csak a kontinenseket. Nem könnyű feladat… Végül pedig megnéztünk egy francia meséből egy részletet, ami egy francia lányról szólt, aki Bécsbe megy tanulni s elég sok nehétségbe ütközött, amíg megszokta az új helyzetet. Majd megvitattuk a tanulságokat, illetve minden csapatnak készíteni kellett egy diagrammot a szerint, hogyan alakult a lány hangulata, és mik voltak a fordulópontok az életében. Összességében nagyon jó volt a tréning, mivel segítettek arra is felkészíteni, h nem mindig leszünk vidámak és boldogak, előfordulhat, h az új környezet, a sok ismeretlen ember stb. rossz hatással van a mindennapokra, a közérzetünkre, de nem kell aggódni, csak meg kell próbálni túllépni az ilyen helyzeteken. A tréning után Paulinaval épp hogy visszaértünk a koliba, Laura hívott minket vásárolni. A central stationnnel szemben egy óriási bevásárló központ van, 4 szintes, és egy nap is kevés, h bejárja valaki. Nekünk csak 1.5 óránk volt, mert 21:30kor találkozó volt a többi erasmusossal, indultunk a Klub Parkba. Ez a hely lesz az egyik kedvencem: minden szerdán nemzetközi diákkal 10Zlotyt kell befizetni és hajnal 1ig annyi sört ihatsz, amennyit bírsz. Na persze senki nem hagyta ki az alkalmat. Az este során beszélgettem egy spanyol sráccal, Sergioval, talán még találkozunk. A buli nagyon jól sikerült, amiről az is árulkodik, h reggel 7re sikerült hazaérnem. 

2011. 10. 07.

A pénteki nap nagyon nyugisan telt. Laura ma ment az interkulturális tréningre, Paulina tegnap este is bulizni volt, úgy h pihentünk. Én felkeltem 10:30kor, majd reggeliztem és Zsófival gmailen chateltem. 3 körül pedig útra keltme, h lefoglaljam a szállást október utolsó hétvégéjére, amikor anyáék meglátogatnak. A hotelben nagyon kedvesek voltak, bár nem beszélt a recepciós angolul, de sikerült megértetni magam. Egész korrekt árban lehet szobát foglalni. A dupla ágyas 200 Zloty, az egyágyas 155 Zloty, reggelivel. És a lényeg, hogy itt van a kampuszon, szóval nem leszünk messze egymástól. Kb 4 körül visszaért Laura és elindultunk vásárolni a közeli supermarkatbe. Az idő gyorsan eltelt, elég sok mindent kellett mindkettőnknek beszereznie, s 8 után értünk haza. Majd vacsoráztunk, s megbeszéltük, h megnézünk egy filmet, h egy kicsit fejlesszük az angol szókincsünket. A választás a Madagaszkár 2-re esett. Vidám mese, ajánlom mindenkinek...Itt lassan hajnal 2 és most már eléggé fáradt vagyok. Hamarosan újra írok…

 2011. 09. 29.

Csütörtökön megérkezett a 3. szobatársunk Laura, Spanyolországból. Nagyon kedves és barátságos lány. A helyzet furcsasága az volt, hogy délelőtt kiderült a 3. szobatársunk egy magyar lány lett volna. Viszont, amikor Laura megérkezett, ő kérte a szobacserét, mert két spanyol lánnyal lett volna egy szobában és ő gyakorolni szeretné az angolt. De örülök, hogy így alakult, mert Laura tényleg nagyon jószívű. Mint általában az összes spanyol! Délután Paulinával elintéztük a regisztrációt a nemzetközi irodában és a koliban.  Este pedig Laura spanyol barátjaival együtt mentünk bulizni. Nem kell mondanom, a képek árulkodnak, a spanyol fiúk. Huh!! Igazi Don Juan-ok! J  Az egyetlen probléma, hogy szinte minden helyes spanyol fiúnak van barátnője, ami nem meglepő. De aki nekem a legjobban tetszik, Alex, szerencsére még szingli. Who knows?? ;)

A buli nagyon jó volt: a hely neve Hybridi, s aki meglátogat, ígérem elviszem egy buliba oda.

2011. 10.01.

Szombaton megbeszéltük Terivel és a barátjával, hogy bemegyünk az óvárosba nézelődni. Délelőtt mindketten főztünk és körülbelül 3kor indultunk el. Az óváros egyszerűen gyönyörű, a háború alatt és a varsói felkelés után teljesen lebombázták, de utána újjáépítették képek alapján, és ma a világörökség része. Rengeteget sétáltunk, érdekes, hogy minden 10 méteren van egy templom és a lengyelek nagyon büszkék arra, hogy volt egy pápájuk. Szinte minden templom előtt van vagy egy János Pál szobor, vagy egy nagy kép róla. Út közben fagyiztunk egyet, az óváros után a Visztula mellett sétáltunk. Nemrég építettek egy nagyon szép, óriási szökőkutat, ahol minden vasárnap fényshow van az EU elnökség tiszteletére.  Ami még nagyon tetszett, hogy legalább 10 menyasszonyt láttam. Természetesen mindenki az óvárosba megy fényképezkedni. Este a mentorok megszervezték az első erasmusos partyt. Az integrálódás nehezen indult, mert 67 embert nehéz összefogni, ráadásul elvileg 21kor találkoztunk volna, de mi csak 22:30 körül értünk oda. A kolihoz közeli metro megállóban találkoztunk, és együtt mentünk az Opium nevű helyre, ami elég drága, de nagyon hangulatos. Európa szinte minden országából vannak erasmusosok, de a spanyolok és a franciák vannak erős többségben. Az este során kipróbáltam a kamikazet, ami kb 4 felesnek felel meg. A spanyolok isszák, nem olyan erős, mert például mi olyat ittunk, amiben vodka, lime és blue curacao volt. A lényege, hogy közvetlenül egymás után kell meginni, és persze elég gyorsan hat is.

 2011. 10. 02.

Vasárnap a mentorok kirándulást szerveztek a varsói stadionba, amit még nem fejeztek be teljesen, de ezen a hétvégén nyílt nap volt. 2012-ben Lengyelország Ukrajnával közösen rendezi meg az EB-t, és a lengyelek erre nagyon büszkék. Sokan meg is kérdezték, hogy-hogy először a stadiont nézzük meg, és nem az óvárost. De egyszer megérte oda is elmenni. A torontoi Sky Dome után számomra nehéz megdöbbentőbbet mutatni. I miss Canada. J Kicsit szétszakadt a csapat a stadionba, mivel lehetetlen volt akkora tömegben együtt maradni. Estére pedig BBQ partyt szerveztek az összes erasmusosnak. Mielőtt hazamentünk Teriékkel elmentem a LecNekünk csak enni-innivalóról kellett gondoskodni. Még nem próbáltam októberben a grillpartyt, nagyon jó volt, az egyetlen gond az időjárás. Nagyon hideg lett estére, ezért 10 körül már vissza is mentünk a koliba.

2011.10.03

A félév első hivatalos napján orientációs napot tartottak nekünk. A nemzetközi iroda vezetője, Anna Demner az egyetemet mutatta be, valamint a kolis élet szabályait. Majd az ESN, egy erasmusos szervezet tartott prezentációt, a féléves programról. Rengeteg közös bulit szerveznek, valamint kirándulásokat. Nagyon szívéjes volt a fogadtatás, mert ebédre is meghívtak minket és ajándékokat is kaptunk. Ebéd után a campus területén volt közös séta, ám én a felénél feladtam Teriékkel, mert óriási területet kellett bejárni. Miután visszaértem a koliba, kicsit pihentem és rövidesen visszaértek Paulinaék is. Már tegnap megbeszéltük, hogy délután megyünk shoppingolni, úgy h 4 körül el is indultunk. Az árak kb. ott vannak, ahol Magyarországon, és a központban ugyan azokat az üzleteket lehet megtalálni, mint otthon pl a West End-ben. Este pedig Laura hívott közös vacsorára a barátaival.  

 Kedves Olvasók!

Kedd reggel 11kor keltem fel, annak ellenére, hogy Paulinával este úgy beszéltük meg, hogy 9kor jó lenne felkelni, mert sok mindent kellett volna elintézni. Mire összeszedtem magam, pont megérkezett Teri, és szólt nekünk, hogy a közeli supermarketbe készülődnek, s ha van kedvünk velük tarthatunk. Így elindultunk a nagy bevásárlásra, mivel Paulina és én is elég sok mindet összeírtunk, amit vásárolnunk kellett. Több mint 3 órát töltöttünk el az üzletben, aminek a végeredménye egy bevásárlókosár lett, tele táskákkal. A supermarket körülbelül 20 perces sétára van a kolitól, bérletünk még nem volt, s Paulina azt hitte, hogy a kosarat el lehet vinni a bolt területéről. Náluk ez megszokott, de mondtam neki, hogy itt nem hiszem, hogy jó szemmel néznék. Szóval a parkolóban megláttunk egy taxist, aki annak ellenére, hogy nem beszélt angolul nagyon segítőkész volt. 12 zlotyért visszavitt minket a kolihoz. Már csak egy kihívás maradt: a 4. emeletre felcipelni mindent. De megoldottuk! :)

Majd 8 óra körül befutott Paulina mentora, Pawel is. Estére összejövetelt szerveztek, s engem is elhívtak. Amíg anyáékkal skypeoltam,  Paulina elment az egyik barátjához, Telmohoz, aki épp aznap érkezett Varsóba. Elvileg 9kor vártak minket Pawelék, de Paulina még készülődött, közben átjött Telmo is. Megkínáltam őket a híres magyar pálinkával, aminek sajnos nem volt sikere. Körülbelül  11kor sikerült elindulnunk, de hamarosan újabb akadályba ütköztünk, mert a metro már nem közlekedett.  Pawelékhez viszont metroval kellett volna menni. Nagyon segítőkészek voltak: Paulina hívta őket, Pawelék pedig hívtak nekünk egy taxit. Az este alatt kiderült: a lengyeleket sem kell félteni, ha bulizni akarnak. Elég jól bírják a vodkát! :) Olyan jól telt az idő, hogy fél 6 volt, mire visszaértünk a koliba...

A terv az volt, hogy 9kor felkelünk, mert délelőtt el akartuk intézni a tartózkodási engedélyt. Ehelyett délben sikerült kimászni az ágyból, akkor is csak azért, mert Telmo elkezdett kopogtatni az ajtón. Neki sikerült időben felébrednie, s déli vérmérséklettel átjött panaszkodni Paulinának, hogy nem olyan könnyű a hivatalos papírokat kitölteni, mert nem nagyon beszélnek angolul. Ezután arra gondoltunk, jobb ha minél előbb intézkedünk mi is. Útra keltünk, s szerencsénkre a koliban és a nemzetközi irodában is volt aki segítsen nekünk. Utána én felugrottam Teriékhez, mert megbeszéltük, hogy találkozzunk. Kaptam tőlük egy varsói kézikönyvet, a fontosabb nevezetességekről. Ők épp edzésre készülődtek, de Teri mondta, hogy ha van kedvem este kimehetünk a városba nézelődni egy kicsit. Én még vacsorát akartam készíteni, s vissza is jöttem a koliba. A carbonara spagetti egész jól sikerült, s mire elkészítettem és ettem, már Teri is csörgetett. Körülbelül 7 körül indultunk. A város az esti fényekben csodálatos. A séta után beültünk a Kafka kávézóba, ittunk egy finom forró csokit. A hely különlegessége, hogy van egy óriási könyvespolc, ahonnan bármelyik könyvet leveheted és olvasgathatsz, valamint vannak társasjátékok is. Mi is játszottunk: speedeztünk. 10 után indultuk vissza a koliba, Teri közben felhívta Tomit, hogy van-e kedve még pókerezni egy kicsit. Éjfélig játszottunk a koliban, s mivel már elég fáradt voltam lassan hazajöttem.  

2011.09.27-09.28.

Kedves Olvasók!

Körülbelül áprilisban derült ki, hogy Erasmus ösztöndíjat nyertem Varsóba, aminek én annyira örültem, hogy el sem tudom mondani. Azóta nagyban készülődtem az utazásra: listát írtam a szükséges dolgokról (ami elég nehéz feladat, ha fél évre kell összepakolni), intéztem a Varsóban tanult tárgyak itthoni elfogadtatását, szállást kerestem... A lista elég hosszú, mennyi mindenre kell gondolni. Szépen lassan mindent sikerült elintézni, s elérkezett az utazás napja, szeptember 26. Előtte elég nagy volt a "felfordulás" körülöttem: nővéremnek úgy alakult, hogy azon a héten, amikor én indulok Nyíregyházán kell dolgoznia, így meg tudta oldani, hogy Mátészalkáról járjon be minden nap. A terv az volt, hogy anya felkísér engem vasárnap Pestre és hétfőn, miután elindult a vonatom, haza megy. De szegény Zsófikának így egyedül kellett volna Mátészalkán maradnia. Szóval a végén úgy oldottuk meg a problémát, hogy Andris, Zsófi férje, kísért ki engem a Keleti pályaudvarra, anya pedig otthon maradt Zsófival. Mindenkinek jó volt így!

A vonatom 7:25-kor indult, közvetlen járat volt Budapest és Varsó között. Szerencsémre, mivel elég sok csomaggal indultam el: két bőrönd, egy hátitáska, kézi táska és még egy laptop is. Az út elég hosszú volt, 19:00kor érkeztem Varsóba, de elég jól eltöltöttem az időt: olvasgattam, zenét hallgattam, nézelődtem. A csoporttársam, Teri és a barátja, Tomi nagyon aranyosak voltak, mert vártak a Central Station-nél, segítettek a csomagokat a koliba elvinni. Metróval körülbelül 20 perc volt az út, plusz még egy kis séta. A koliban a szoba elfoglalásánál volt egy kis fennakadás: sajnos a portás néni nem tudott angolul és valamiért nem volt a nevem felírva arra listára, hogy az erasmusos diákok mikor érkeznek. Épp amikor én megérkeztem, néhány japán diák is befutott, és velük volt egy lengyel srác, aki segített nekem fordítani. Végül minden megoldódott, és elfoglalhattam a szobámat. Teljesen meglepődtem, magam sem gondoltam, hogy ilyen jó állapotban lesznek a szobák: 3 ágyasak általában és 4 szobára jut egy fürdőszoba zuhanyzóval és wc-wel. Alig hogy megérkeztem, azonnal bekapcsoltam a gépemet, hogy anyáékkal skype-olni tudjak.

Alig hogy megérkeztem, azonnal bekapcsoltam a gépemet, hogy anyáékkal skype-olni tudjak. Miután beszéltünk, 10 percre rá befutott az első szobatársam is, Paulinha Portugáliából. Nagyon kedves lány, tipikus déli és szerintem jól kijövünk majd. Néhány szót váltottunk, de közben én már készülődtem, mert megbeszéltem Teriékkel, hogy átugrom hozzájuk egy kicsit. Megittuk a welcome pálinkát és megnéztünk egy jó filmet, a Bourne ultimátumot. Az idő gyorsan eltelt, kb fél 1kor feküdtem le.

2011.09.26.