Irány Varsó!

Pénteken megtartották az első lengyel órát is, s meg kell, hogy mondjam, elég bonyolult nyelv. De a tanárnő nagyon kedves: már az első órán sokat tanultunk, 3 kulcsszó van, amit a lengyelek nagyon szeretnek: proszę, Przepraszam!, Dziękuję! . Állítólag ezekkel mindent el lehet intézni, majd meglátjuk… A lengyel óra után visszajöttünk egy kicsit a koliba, mert Laura és én is fáradtak voltunk. Valamint Paulinaval megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk vele és az anyukájával. Az étterem a campuson nagyon hangulatos: napi menü is van egész jó árban. Ebéd után elköszöntem a lányoktól, mert nekem még kettőtől volt egy órám. Szerencsére csak egy bevezető óra volt, s fél óra után haza is engedtek minket. Miután visszaértem a koliba, Paulina épp visszajött a szobába egy perce, hogy néhány papírt összekészítsen. Kérdezte tőlem, hogy befizettem-e már a kolidíjat, s mondtam, h még nem. Így elmentem vele a postára… Kicsit kalandos lett az út. Ugyanis kaptunk egy levelet a koliban, amin a kolidíj volt feltüntetve, s Paulina azt mondta, hogy e mellé még kell a kolikártyánk is, hogy befizethessük a megfelelő bankszámlára a postán. Mielőtt elindultunk én gyorsan belekukantottam a táskámba, hogy benne van-e a kártya, s én úgy emlékszem, hogy láttam. Na de a postán hiába kerestem, sehol sem találtam… Kétségbe estem, mondtam, Paulinanak, hogy visszamegyek, hátha útközben kiesett a táskámból. De a koliban feltúrva az egész szobát sehol sem találtuk Laurával. Kicsit megijedtem, de Laura megnyugtatott, hogy szerinte a kártya nélkül is be lehet fizetni. Így is volt, s nagyon kedves volt Lau, mert elkísért, s nyugtatott, hogy hátha valaki megtalálja majd. Miután befizettük a kolidíjat, Lau megkért, hogy kísérjem el a Dechatlonba, mert meleg ruhákat akar venni: állatorvosnak tanul, s minden szerdán egy farmra kell mennie, ahol persze nagyon könnyen meg lehet fázni. Sikerrel is jártunk: ő vett 4 felsőt, én pedig egy kesztyűt. Végül még beugrottunk a Carrefour-ba, mert mindketten kifogytunk a kajából. Megbeszéltük, h a kasszánál találkozunk, s a sorban állva, Laura meglátta a kosaramban, hogy sonkát akarok venni. Gondolt egyet, s kivette belőle, mert ő hozott Spanyolországból nagyon finom sonkát, amit én már megkóstoltam, s emlékezett, hogy nekem mennyire ízlett. Nagyon kedves lány… Ilyen jó szobatársaim még sosem voltak.  Hazaérve nagyon kellemes meglepetés várt: valaki megtalálta a kolikártyámat, s visszahozta a portára. Estére mindketten kimerültünk, vacsoráztunk, skypeoltunk, majd megnéztünk egy filmet.