Vasárnap már majdnem azt mondthatom, h szokás szerint délután 1kor keltünk fel, mivel a buliból fél 7re értünk haza. Éppen összekaptuk magunkat, Laura kérdezte, van-e kedvem menni a city game-re: mondtam neki miért ne. A játék lényege, h 5-6 fős csoportokat hoztak létre, s a városban különböző nevezetességeknél kellet megkeresni az instruktorokat és valamilyen feladatot teljesíteni. Érdekes volt, s fárasztó is, mivel sokat kellett gyalogolni, s ez a szombat este után nem esett olyan jól. Összesen 6 állomás volt, a kezünkbe adtak a városközpontról egy térképet, megjelölve a helyeket, de nekünk kellett kitalálni, hogyan találunk el oda. Az első állomás az óváros téren volt, ahova egy pohár sört kellett vinnünk: mi ezt nem tettük, de elfogadtál s megkaptunk a pontot. A következő állomás a sétáló utcán egy híres lengyel vendéglátóhely volt, valahol a kocsma és az étterem között: itt mindenkinek egy-egy feles vodkát kellett innia, ami a szombat este nem igazán esett jól. De a csapatért mindent… A harmadik állomás a Tudomány és a Kultúra Palotája volt, ahova egy sajtburgert kellet először is vinni. Mi ezt is ki akartuk hagyni, de itt már nem volt olyan jó fej a lány, így időt is vesztettünk, amíg találtunk egy McD-t. Ezen az állomáson minél több lengyel város nevét kellett felsorolni. A következő állomás egy cukrászda lett volna, de ezt nem találtuk meg. Innen egy híres lengyel süteményt kellett volna vinni a következő állomáson minket fogadó instruktoroknak, ám ez nekünk újból nem sikerült. Az ötödik állomás a nagy pálmafa volt, amit még nem sikerült megfejteni, miért számít ekkora nevezetességnek. A feladat az volt, hogy híres lengyel emberek nevét kellett összegyűjteni, minél többet egy perc alatt. Az utolsó állomás Kopernikusz szobra volt, ahol a lehető legrövidebb idő alatt kellett kideríteni mikor és hol született, illetve milyen felfedezés fűződik a nevéhez. Ezt követően indultunk vissza a kiinduló állomásra, az egyetemhez. Nemcsak az számított, hogy minden feladatot teljesítsünk, hanem az is, minél gyorsabban. Mire mi visszaértünk egy csapat már megelőzött minket, s sajnos mi az utolsók lettünk. De érdekes és izgalmas volt. Este még skypeoltam anyáékkal és Katával egy kicsi, majd Lauraval és Paulinaval filmet néztünk. Vasárnap végre kiderült az órarendünk is: szerencsés vagyok, mert előreláthatólag csak hétfőn, csütörtökön és pénteken lesz órám.
